Emlékezetes kitörések

Kedves olvasók!
Ez az oldal a múltbéli nagy erősségű vulkánkitörésekről ad rövid beszámolót.


1. A kamcsatkai Bezymyanni 1956-os kitörése

A Bezymyanni 1956-os kitörése egy igen nagyerejű kitörés volt, mely a világ feljegyzett legmagasabb vulkáni hamufelhőjét produkálta, a maga 55 km-es magasságával.
Maga a kitörés hosszabb időn át fejlődött, míg elérte azt , ami végül emlékezetessé tette.
A kezdeti kitörésekkor kisebb mennyiségű vulkáni hamu hagyta el a vulkán kráterét, miközben a felépítményben a magma megrekedt a kráterben létrejött lávadugó miatt és a vulkán oldalát egyre jobban kezdte szétfeszíteni és kinyomni , idővel a vulkán újonnan létrejött kráterében egy lávadóm kezdett kitüremkedni. A vulkán felépítményére eközben egyre nagyobb nyomást gyakorolt a bent lévő magma , ami 1956 március 30-ig bírta.
Ekkor következett be a kitörés , mely nagy meglepetést okozott a szakembereknek , mivel előtte olyan kitörést nem igen láttak , melyben a vulkán teljes oldala kirobban a kitörés erejétől.
A kitörés után a csipkés tetejű válkán csúcsa eltűnt és egy nagy patkó alakú kráter, vagyis egy kaldera jött létre.
Érdekes eset , hogy ez a hatalmas kitörés nem követelt emberáldozatot.
( Később ennek a kitörésnek alapján derítették ki az amerikai Mt. St. Helens 1980-as kitörésekor , hogy mi is fog bekövetkezni valójában. A kitörés lezajlása után már a kamcsatkai kitörést is rekonstruálni tudták.)
Azóta a Bezymyanni Kamcsatka egyik legaktívabb vulkánjává vált , és az 1956-os kitöréskor létrejött sebhelyet már teljesen eltüntette.

Pár felvétel az 1956-os kitörésről.

A vulkán egy 1949-ben készült felvételen.

 
A vulkán profilja a kitörés előtt (balra), és után ( jobbra).
{A baloldali fotón a vonalazás a vulkán 1956 februári alakját mutatja, a jobb fotón a vonal a vulkán kitörés előtti profilját mutatja.}

A kezdeti aktivitás 1955 .október 24-én.
Freatikus kitörés 1955. október 30-án.


Megfigyelőrepülés a vulkánhoz 1956. január 25-én.
Forró kőlavina lezúdulása álltal keltett piroklaszt ár 1956. február 9-én.
 

Pillanatképek a nagy kitörésről 1956. március 30-án.

Légifelvétel a vulkánról a kitörés előtt, és után.
( A kitörés utáni felvételen már a Novy lávadóm is látható)


Képsorozat a kitörés főbb mozzanatairól.
És a vulkán újjáéledése, az újonnan létrejött kalderát kitöltő lávadóm (Novy) növekedési ciklusa és alakváltozása
1989 -ig.

Képek forrásai:
http://ai-malyshev.narod.ru/Bzm/Bzm1956_En.html
http://ai-malyshev.narod.ru/Bzm/FirstErupt_En.html

2. Az amerikai Mt. St. Helens 1980-as kitörése

1980-ban az USA nyugati partvidékén Washington államban felébredt a több mint 150 éves csipkerózsika álmot alvó Mt. St. Helens vulkán, az "amerikai Fuji".
Az aktivizálódás legelső jeleként egyre több földrengés kezdett kipattogni a vulkán alatt.
A kitörés jellege kezdetben freatikus volt, javarészt vízgőzzel és kis mennyiségű hamuval, ami még a vulkáni felépítményre hullott le.
Egy új kráter kezdett kialakulni a vulkánon, ám eközben a mélyben a magma egészen más utat járt be, ugyanis a kráter el volt záródva egy lávadugó miatt, ami megakadályozta a friss magma bármi módú felszínre jutását.
Miközben a kutatók próbálták kitalálni, hogy miként zajlik majd le a kitörés, eközben a bennrekedt magma kezdte felpúposítani a hegy északi oldalát, itt akart utat törni magának, mely később sikerült is.
A kitörések egyre erősödtek, a dudor egyre nőtt, és a szakemberek nem igen tudták, hogy mivel állnak szemben.
Pár héttel a kitörés előtt aztán megoldódott a rejtély, hála a Bezymyanni 1956-os kitörésének.
Ám ekkorra már nem tudtak változtatásokat bevetni, amit tudtak megtettek.
Evakuáltak mindenkit a környékről, és a vulkán körzetét biztonsági okokból lezárták.
Ezek voltak az óvintézkedések.
Ezek után elérkezett a kitörés napja: 1980. május 18.
Reggel 7:32 perckor egy 5-ös erősségű rengés pattant ki, melynek eredményeként a hegy északi oldala hatalmas földcsuszamlásként leomlott utat nyitva a mögötte megrekedt magmának, mely hangsebességgel robbant ki.
A hatalmas oldalirányú kitörésből keletkezett óriási piroklaszt ár (közel 500 km/h-val haladt és 900 C fokos hőmérsékletet ért el), az előtte tornyosuló erdőt letarolta, a fákat a földnek préselte és megszenesesítette, az erdő lakói pedig elevenen szénné égtek.
Ezek voltak a vulkán első áldozatai.
Ám ez a kitörés is emberáldozatokkal járt, 60 ember vesztette életét.
A kitörést követően a hamufelhő messzire jutott el, és sok helyen erős hamuhullást okozott, mely a közlekedést is befolyásolta.
További károkat okozott azzal, hogy a hatalmas áradások több hidat is leromboltak.
A kitörés után a vulkán 400 méterrel alacsonyabb lett.
Ez a kitörés ráébresztette az amerikaiakat, hogy milyen veszéllyel is állnak szemben.
Előtte úgy gondolták, hogy csak Hawaii-n lehetnek vulkánkitörések, az észak-amerikai kontinensen nem.
A nagy kitörés után a vulkán még 1980-ban két ízben produkált nagy kitörést, ezek között pedig elkezdte begyógyítani sebhelyét és lávadómot hozott létre.
Ez a dóm egyre nőtt, még a vulkán pihenőt tartott, egészen 2004-ig, amikor ismét felébredt álmából.
2004-től viszont ismét szunnyad a Mt. St. Helens, ám idővel a nyugalom ismét megszűnik és a vulkán megint felébred, egy kisebb kitörést produkálva.

Most pedig következzenek a képek.

A kitörés előtt a 60-as és 70-es években:
Képsorozat a vulkánról a kitörés előtti időkből.
1980, a kitörés kezdetén:
Freatikus kitörések a Mt. St. Helens vulkánon 1980 márciusa és májusa között.
A vulkán új krátere:

A vulkán új krátere 1980 márciusa és májusa közt.

A vulkán oldalán megjelent dudor:

A vulkán oldalában létrejött dudor 1980. márciusa és májusa közt.
A nagy kitörés előtti utolsó kép 1 nappal korábban, május 17-ről.

Az 1980. május 18-ai nagy kitörés:
Képsorozaton a kitörés kezdete.


Ami a kitörés után maradt, a patkó alakú kaldera:

A kitörés műholdképeken:


A kitörés után:
A letarolt fák látványa a kitörés után.
Panoráma a vulkán körzetéről a kitörés után.
A kitörés előtt és után:


A vulkán profilja a kitörés előtt és után ábrán bemutatva a különböző korú lávadómokat és május 18-ai kitörés anyagát.
Későbbi aktivitás:
Kitörési felhő 1980. május 19-én.
Az újabb kitörés 1980. július 22-én.


Kitörés 1980. augusztus 7-én.

Kisebb hamufelhő 1982-ben.
{A 2004-es kitörés:}

Freatikus kitörések 2004. január 4-én.
A kitörési felhő 2004. május 10-én.
Gázkibocsájtás 2004. október 27-én.
Freatikus robbanás 2004. november 4-én.
Az új lávadóm 2004. november 20-án.
Az új lávadóm 2004. november 29-én.
A 2004-es kitörés után létrejött új lávadóm a Bálnahát nevet kapta.
Képforrások:
3. Az olaszországi Vulcano 1888-1890-es kitörése

Az olaszországi Lipari-szigetek tagja a vulkánok névadója, Vulcano.
Vulcano mindemellett a vulcanoi-típusú kitörés névadója is, mivel ezt a kitöréstípust itt figyelték meg a legrészletesebben.
A neves olasz geológus Giuseppe Mercalli szemtanúja volt az 1888-1890-es kitörési periódusban bemutatott aktivitásnak.
Ennek eredményeként 1891-ben javasolta a vulcanoi kitöréstípus használatát, a "vezúvi" mellett.
A kitöréssorozat kevés előjelle volt, csupán kürtőtisztító kitörések zajlottak 1886. januárjában.
Aztán lecsendesedett a hegy, ám továbbra is morajlás volt hallható a Fossa kráterből.
Mercalli így írt erről:„A kráter szélén állva folyamatos dübörgést lehetett hallani, ahhoz hasonlót, mint amikor a vonat egy vasúti hídon halad át”.
A kráter ajzatában repedések alakultak ki, ahonnan süvítve távoztak a különféle gázok, s gyakran vörösre színeződtek.
A kitörés 1888. augusztus 3-án kezdődött, ismét freatikus jelleggel.
Majd 1888. augusztus 18-án elindultak a vulcanoi robbanások.
Ezek után jöttek az igen erőteljes vulcanoi kitörések, mellyek több tonnás vulkáni kenyérbombákat
( repedezett felszínű lávabomba ) dobáltak szét a Fossa kráter 2 km-es körzetében.
A kitörést trachitos-riolitos, vagyis igen magas kvarctartalmú magma táplálta, mely igen heves kitöréseket képes előidézni .
A kitörés legerősebb szakaszában a szomszédos Lipari-szigetre is vulkáni hamu és lapilli ( kisebb vulkáni kőzetdarabok ) hullott.
A kitörés emberáldozatot nem szedett, mivel a lakókat időben evakuálták a szigetről.
A kitörés 1890. március 22-én fejeződött be.
A kitörést követően a sziget egy időre lakatlanná vált.
Azóta Vulcano csendes, habár a XX. században két ízben is krízis uralkodott a hegyen, 1985-ben és 1995-ben.
Ezen alkalmakkor a gázkibocsájtás nagyon erős volt, és a gázok hőmérséklete elérte a 700 C-fokot.
A szakemberek kitöréstől tartottak, ám végül nem következett be erupció
Viszont egyszer ismét fel fog ébredni Vulcano álmából, de annak nem igen fognak örülni a sziget lakói.

Egy kb. 3 km magas kitörési felhő Vulcano felett 1890-ben.
Egy erőteljes vulcanoi kitörés 1889. február 14-én..
(A felvételt Giuseppe Mercalli neves olasz geológus készítette.)
Kisebb kitörés a Fossa kráterében 1889. szeptember 21-én.
Egy másik kitörésről készült rajz az 1888-1890 közti aktív időszakból.
Vulcano ( Fossa kráter)  az 1888-1890-es kitörés kiszórt lávabombákkal.
Egy másik felvétel a Fossa kráteréről, melyen szintén látszanak az utolsó kitöréskor létrejött hatalmas kenyérbombák.
Vulcano látképe.
( A kép közepén látható a fumarola aktivitást folytató Fossa kráter.)
4. A guatemalai Santa María tűzhányó 1902-es kitörése

Guatemala rengeteg olyan vulkánt tudhat magáénak, mely a történelem folyamán erőteljes kitörést produkált.
Közéjük tartozik a Santa María tűzhányó is, melynek az 1902. október kitörése az ismert történelem egyik legnagyobb vulkánkitörése,  és mindemellett a vulkán első ismert kitörése volt.
A kitörés előtt a vulkán már minimum 500 éve szunnyadt, de az is elképzelhető hogy több ezer éve pihent a hegy.
1902. januárjában kisebb földrengések kezdték jelezni a vulkán ébredését.
Egy nagyobb rengés pattant ki 1902. áprilisában.
( Vélhetőleg egyéb előjelek is mutatkozhattak a kitörésig {növekvő gázkibocsájtás, hamukibocsájtás, kürtőtisztító kitörések}, ám erről nem ismeretesek sem feljegyzések, sem felvételek.)
A kitörés 1902. október 24-én (110 éve ) kezdődött, ekkor produkálta a vulkán a legerősebb robbanást a teljes kitörés alatt.
Ez a VEI ( vulkánkitörési index ) skáláján (0-8 ig) a 6-os kategóriába tartozik, ami már nagy kitörésnek számít.
A kitörés nem sokkal maradt le méreteiben a Fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörése mögött.
Két nap alatt számítások szerint 5,5 köbkilométernyi magmát köpött a felszínre a vulkán, mely több mint 5 szöröse a Mt. St. Melens 1980-as kitörésekor kidobott magmának ( 1 köbkilométer ).
A vulkáni hamu mintegy 273.000 négyzetkilométernyi területet borított be.
A kitöréskor keletkezett hamufelhő egészen San Francisco városáig jutott el, ami 4000 km távolságot jelent.
A kitörés eltüntette a vulkán délnyugati lejtőjét és egy közel 1 km átmérőjű és 300 méter mély kalderát hozott létre.
A felkészületlenség miatt a kitörés 5000 emberáldozattal járt, s a kitörő malária még több halált okozott a kitörést követően.

Felvételek az október 24-ei kitörésről.
Kisebb kitörés 1902. októberében.

A vulkán új arca a délnyugati oldalban nyílt kalderával.
Fumarolikus aktivitás a vulkán új kráterében 1902-ben.
1922-ben aztán a hegy ismét felébredt, kisebb robbanásos kitörések után egy dácitos magmából álló lávadóm kezdett el kitüremkedni az 1902-es kitörés után létrejött kalderában.
A kitüremkedő lávadóm a mai Santiaguito , mely több részből áll:
  • El Caliente
  • El Brujo
  • El Mitad
  • El Monje
Ezek lényegében a növekvő lávadóm aktivitása folyamán a kitörési központok.
A jelenlegi aktív kitörési központ az El Caliente.
Mivel egy lávadómról van szó, előfordult és előfordul, hogy olykor piroklaszt árak alakulnak ki.
( Ezek kialakulásáról a Vulkánkitörések típusai című oldalon olvasható részletesebb bemutatás.)
1929-ben részleges dómösszeomlás történt, melyben a keletkezett piroklaszt árak egyes számítások szerint 5000 embert öltek meg.
1989. július 19-én egy nagyobb omlás folyamán alakult ki piroklaszt ár.
Santiaguito jelenleg viszonylag csendes, időközönként egy-egy robbanást produkál a megszokott működéséhez híven.
A kitörések igen különlegesen egy gyűrűs hasadék mentén következnek be.


Műholdkép a vulkán környezetéről.
A felvételen meg van jelölve a Santa María, a Santiaguito, és a kaldera pereme.
Jól látható, hogy a maga nevében ez is tényleg hatalmas kitörés volt, mivel igen méretes krátert hozott létre..
A lávadóm látképe az 1930-as években.


Légifelvételek a vulkánról. 
Nagyobb omlás 1989-ben.
Kisebb omlás a lávadóm oldalán.
A lávadóm látképe a XXI. században.

Kitörések a lávadómon.

A jelenlegi aktív kitörés központ felvételei.
Egy kitörés kezdete.
Egy kitörés animációja.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)