A vulkánkitörések típusai

A vulkáni kitörések két alapvető formája:

• Robbanásos ( Explozív)
• Kiömléses ( Effuzív )

Innen kiindulva mutatom be a kitörések típusait.

Összefoglalva egy képen a kitörések típusait.

Másik ábrasor a kitörések típusairól.

Kezdjük az explozív kitörésekkel, mert ezek a nagyobb kockázatot jelentik az emberek számára, és a veszélyesebb kategóriát képviselik.

Fajtái:

1. Hawaii-típusú
2. Stromboli-típusú
3. Vulcano-típusú
4. Pliniuszi, szubpliniuszi
5. Pelée-típusú
6. Surtsey-típusú (freatikus, freatomagmás)

1. Hawaii-típusú

Nevüket a Hawaii-szigetek vulkánjairól kapta, mivel ez a kitörési forma legtöbbet itt fordul elő.

Lényege , hogy az alacsony gáztartalmú, folyékony bazaltláva mikor a felszínre tör több 10-100 méter magasságot meghaladó lávaszökőkutat formál.
Ezek akár egy felnyíló hasadék mentén is feltörhetnek, hasadékvulkáni működét produkálva.

A kitörés , akár hetekig is eltarthat, a láva pedig nagy területeket fedhet be, vagy önthet el.

Ehhez a kitöréstípushoz említhető a lávatavak kialakulása.

A lávatavak , olyanok , mint a rendes tavak , annyi különbséggel , hogy ezek aktív vulkánok kráterében jönnek létre, és a hőmérsékletük meghaladja az 1000 C fokos hőmérsékletet.

A lávatóval rendelkező vulkánok a föld egyik legnagyobb szén-dioxid és kén-dioxid gázkibocsájtói.

A lávatavakra a  legjobb példák az afrikai Nyiragongo és az Erta Ale, a Hawaii Kilauea és az antarktiszi Erebusz.

A Nyiragongo krátere benne az aktív lávatóval.

Közelebbi felvétel a Nyiragongo lávataváról.

Az Erta Ale lávatava.

Hőkamerás felvétel a Kilauea Halema'uma'u kráterében fortyogó lávatóról.

Műholdkép az antarktiszi Erebusz kráterében fortyogó lávatóról.

És végül egy valódi hamisítatlan Hawaii lávaszökőkút , a Kilauea keleti hasadékrendszeréhez tartozó Pu'u O'o kráterből az 1980-as években. 

2. Stromboli-típusú

Nevét Olaszország legaktívabb vulkánjáról Stromboli-ról kapta.

Lényege , hogy a nagyobb gáztartalmú magma a kráterben összegyűlik , a felső része viszonylag megszilárdul. Eközben a magmában a gázok összegyűlnek, s elkezdik szétfeszíteni a kis boltozatot, ami végül a robbanáskor darabjaira hull szét és a kráter környékén hullik szét.

Ezek a robbanások szabályos időközönként következnek be, a szeizmogramokon olyan pulzálást mutatva , mint az EKG. Ha nappal következik be , akkor kisebb méretű hamufelhők alakulnak ki, ám éjszaka a látvány annyival egészül ki , hogy az izzó lávacafatok is láthatókká válnak.

Ritkán esik meg az , de előfordul , hogy több km magas kitörési oszlopok jönnek létre.

Nappali kitörés a Stromboli-n jókora lávadarabokat repítve szerte szét 2011. szeptemberében.

 

Esti kitörések Stromboli-n 2011. szeptemberében.

3. Vulcano-típusú

Nevét a szintén olaszországi Vulcano-ról kapta, mely a Lipari-szigetek tagja és Stromboli délnyugati szomszédja. A stromboli-típusú aktivitástól az különbözteti meg , hogy a magma erősebb robbanásokat produkál , melynek során akár több km magas kitörési oszlop jön létre , és akár több méter nagyságú vulkáni bombák repülnek szét a kráter körzetében. Még egy jellemzője , hogy az ilyen kitörést produkáló vulkánok viszonylag hosszú ideig vannak nyugalomban. Vulcano utoljára 1890-ben tört ki.

Vulcano látképe a Fossa fumarolikus aktivitást folytató kráterével.

Vulcano-típusú kitörések az indonéziai Anak Krakatau tűzhányón.

Egy erőteljes vulcanoi robbanás ,mely során egy piroklaszt ár is kialakult a vulkán lejtőjén,
a kitörési oszlop összeomlása miatt.

Ismét egy vulcanoi robbanás ezúttal kissé távolabb a Japán Sakurajima előadásában.

Vulcanoi kitörés a Soufriere Hills vulkánon.

Vulcanoi kitörés kezdete a Soufriere Hills vulkánon.

4. Pliniuszi, szubpliniuszi-típus

Ezek a kitörések a legnagyobb energiával rendelkező kitörések.

A vulcanoi-típusú kitöréstől a méretük és az energiájuk különbözteti meg.

Nevük a Vezúv Kr. u 79-ben bekövet Pompeji-t , Herculaneum-ot, és több más települést elpusztító kitörését feljegyző ifjabb Plinius után kapta. Ezeket a kitöréseket magas gáztartalmú , és igen robbanékony magma hozza létre. Létrejöttének fő tényezője a magma folyamatos és nagymértékű fragmentációja .

( Fragmentáció:

A fragmentáció az a folyamat , melyet a magmában rekedt gáz indít el , mikor az a kráterbe ér.

A folyamat lényege , hogy a kiszabaduló gáz mm-es nagyságrendű darabokra tépi szét a magmát, és ezek a darabok a hangsebességnél gyorsabban haddják el a vulkán kráterét.

Ez a folyamat a magyarázata egyben a vulkáni hamu és a hamufelhők kialakulásának is. )

A kitörési felhő magassága a több tíz kilométeres magasságot is elér, miközben belőle horzsakő és a nagyobb hamuszemcsék hullanak ki hatalmas területeket befedve, és akár a termést tönkretéve.

Ezek a hamuhullások olykor több méter vastagok is lehetnek.

A vulkán pár nap leforgása alatt hatalmas mennyiségű anyagot bocsájthat ki a levegőbe , ami hatalmas távolságokat járhat be, akár meg is kerülheti a Földet.

Erre példa a mexikói El Chichon 1982-es kitörése során a hamufelhő kevesebb mint 1 hét alatt megkerülte a Földet. Egy másik példa a chilei Puyehue Cordon Caulle vulkán 2011-es kitörése során a kibocsájtott hamufelhő közel 2 hét leforgása alatt megkerülte a Földet.

A pliniuszi kitörés hamufelhője akár az 55 km-es , míg a szubpliniuszi kitörésé akár 30 km-es magasságot is elérheti.

A feljegyzett legnagyobb kitörési oszlop felvétele 1956-ból, az elkövető a kamcsatkai Bezymyanni (Névtelen) vulkán hatalmas kitörésekor  a  keletkezett hamufelhő magassága meghaladta az 50 km-t.

( A Bezymyanni az 1956-os kitörése óta Kamcsatka egyik legaktívabb vulkánjává vált, utolsó kitörése 2012 szeptember 1-én volt.)

Pliniusi kitörés a kamcsatkai Kluycheskaya Sopka tűzhányón.

A chilei Lascar vulkán 1993-as erőteljes kitörése.
Egy piroklaszt ár is látható a felvételen, mely a kitörési oszlop összeomlásának az eredménye.

5. Pelée-típusú

Nevét a Karibi szigetcsoport Martinique nevű tagján található Mt. Pelée nevű vulkán 1902-es nagy kitöréséről kapta.

Ez a kitörés hatalmas pusztítást okozott, egy teljes várost a földdel tett egyenlővé, és 28.000 ember életét oltotta ki.

Az ekkora mértékű pusztításért az izzófelhők (piroklaszt ár) {Nuée-Ardente} voltak a felelősek.

Ezek nagy sebességű ( kb. 500 km/h) és magas hőmérsékletű lávakőzetfolyamok ( kb. 900 C fok), melyek miközben haladnak mindent , ami az útjukba kerül felperzselnek.

A robbanás lehet sugárirányú vagy oldalirányú.

Ezeket a szörnyetegeket semmi sem képes megállítani.

Főleg, mikor már lakott területre érnek.
(Soufriere Hills 1997.)

Az izzófelhők három fő típusa.

Ezek kialakulásának két fő módja lehet:

• a kitörési oszlop összeomlása: A levegőnél nehezebb, forró kitörési oszlop összeomlik , és a hegy lejtőin száguld le.

A felvételen a Fülöp-szigeteki Mayon tűzhányó 1984-es kitörésekor létrejött piroklaszt ár látható.

Egy másik felvétel a Mayon vulkán oldalán lesuhanó piroklaszt árról.

Hasonló eset az Anak Krakatu vulkánon, csak kisebb méretben.

• a krátert kitöltő lávadóm részleges, vagy teljes összeomlása:

A montserrati Sofriere Hills 1997-es részleges dómösszeomlásakor keletkezett hatalmas hamufelhő.

Ugyancsak részleges dómösszeomlás, ám ezúttal 2010-ben.

A növekvő lávadóm egy darabjának leomlása után létrejött piroklaszt ár a montserrati Soufriere Hills vulkánon.

Esti felvétel egy piroklaszt árról a Soufriere Hills vulkánon.

Piroklaszt ár a Merapi vulkánon 2006-ban.

Piroklaszt ár a jávai Merapi vulkánon 1967-ben.

Piroklaszt ár a Japán Unzen vulkánon 1993-ban.

Piroklaszt ár a Costa ricai Arenal vulkánon.

Ábrán szemléltetve.

Hamísitattlan izzófelhők egyenesen a Mt. Pelée-ről:

Képsorozat egy izzófelhőről, még 1902-ből.

Ismét egy jókora izzófelhő.

További izzófelhő.

Egy remek felvétel, melyen jól ki lehet venni az izzófelhő különböző részeit.

És végül a legjobb felvétel, amikor már eléri a tengert is.

6. Surtsey-típusú

Ez a kitörés típus az Izland közelében található kicsiny szigetről, Surtsey-ről kapta a nevét, mely az 1960-as években született.

Ennek a kitörés típusnak a lényege az, hogy ebben az esetben a magma vízzel lép kölcsönhatásba.

A víz hirtelen gőzzé változása a magmát hirtelen kis darabokra szabdalja szét, így ez a kitöréstípus produkálja a leghevesebb robbanásokat.

Az aktív kürtő felett egy hatalmas turbulens gőzfelhő gomolyoghat, amit az időnként megjelenő hamu szürkére vagy feketére színez.

A kitörés intenzitása és típusa egészen addig nem változik, amíg a kürtőt teljesen el nem szigeteli a friss salak a víztől.

Néhány kép Surtsey kezdeti akivitásáról, egyben a Surtsey-típusú kitörésről is:

 

Sutsey kezdeti kitörésének néhány mozzanata.

Ezzel vége a nagyon heves kitörések sorozatának.

A robbanásos vulkánkitörések megértéséhez még kell egy folyamatot ismernünk.

Ez pedig a fragmentáció.

A fragmentáció lényege, hogy a magma miközben a kürtőben emelkedik a benne található gázok kiszabadulnak, és gázbuborékokat hoznak létre.

A buborékok aránya folyamatosan nő, egészen addig ( 60-90%-os gázrészarány), amíg a buborékok koncentrációja nagyobb lesz mint a magmáé.

Ekkor megközdődik a folyékony magma apró részekre szakadása ( fragmentációja).

Ekkor a magmából gáz és izzó törmelék lesz.

A gázok kiáramlása tovább folytatódik, miközben tágul, s végül az egész elegy szuperszonikus sebességgel hagyja el a vulkán kráterét.

Ezzel a folyamattal lehet magyarázni, hogyan tudnak hatalmas robbanásos kitörések kialakulni.

Következzenek az effuzív kitörések, melyek a közhiedelemmel ellentétben a vulkáni aktivitás legkevésbé veszélyes fajtái.

Az effuzív kitörések típusai:

1. Lávafolyások
2. Párnaláva
3. Obszidián-lávaár
4. Bazaltoszlopok, bazaltorgonák
5. Lávaalagutak
6. Lávadómok, lávatűk

1. A vulkáni működés enyhébb verziója, amikor a gázban szegény magma a felszínre érve lávafolyamként terül szét a tájon.
A lávafolyam sebessége lehet gyors vagy lassú, attól függően, hogy mennyi gáz van a magmában.
A lávafolyamok a vulkáni működés legkevésbé veszélyes formái.
Ennek alapján két alapvető lávafolyamtípusról beszélhetünk:

• pahoehoe láva: fonatos vagy kötéllávának is nevezik, mivel felszíne sima lebenyekből, fonatokból áll.

Pahoehoe lávafolyam a hawaii Kilauea vulkánon.

Egy másik pahoehoe lávafolyam a Kilauea vulkánon.

• aa láva:durva salakos, szinte járhatatlan felszínű lávafolyam.

Aa lávafolyam az Etna vulkánon.

És íme, amikor a két típus egyszerre van jelen a Kilauea vulkánon.

Mindkét típus nevét a polinéz szigetlakóktól kapták.

2. Ha a láva a vízfelszín alatt bukkan elő azonnal megszilárdul, gömbölyded párnalávákat hoz létre.
Ezek tovább nőhetnek, mivel a keletkező kérgen vannak repedések, melyeken keresztül könnyedén szétszakíthatják a kérget.

Félig szilárd kérgű párnaláva, melyen jól láthatók a kéreg repedésein át izzó láva.

Két felvétel, amint a láva tovább halad és szétszakítja a kérget.

3. Mikor a felszínre kerülő láva hirtelen hűl ki, nincsen ideje kristályokat növeszteni, így létrejön a "vulkáni üveg" vagyis az obszidián.

A földön több helyen is lehet obszidinán lávaárakkal találkozni (pl. Newberry).

Íme a Newberry Crater obszidián lávafolyama madártávlatból.

A Newberry Crater obszidián lávafolyma közelről.

4. Ha a bazaltláva lassan hűl ki akkor, 5 vagy 6 szögletű szerkezete lesz.

Ezek amikor a felszínre kerülnek alkotják a csodálatos bazaltoszlopokat és bazaltorgonákat.

Ahhoz, hogy ilyet láthassunk elég csak kis hazánkban szétnéznünk (Somoskő, Hegyestű, Badacsony), és máris rábukkanhatunk ezekre a képződményekre.

A somoskői bazaltömlés, melyen szinte tökéletesen megfigyelhetők a hatszögletes bazaltoszlopok.

A hegyestűi bazaltoszlopok.

A Badacsony és bazaltorgonái.

 Az Európában is egyedülálló hajlott oszlopos béri andezitömlés.

 

A szilvás-kői bazaltoszlopok.

5. Amikor a láva felszíne megszilárdul a földfelszín alatt, és a láva ezen keresztül tovább folyik egészen az utánpótlás megszűnéséig, akkor hátramaradnak üreg, ezek a lávaalagutak.

Lávaalagutak.

Beszakadt lávaalagút, melyen keresztül látható a friss láva hawaii-n.

6. Ha a vulkán kráterében lévő magma megszilárdul és később friss magma próbálna feljutni a felszínre, akkor ezt a megszilárdult anyagot elkezdi felpúposítani és kinyomni az útjából, így jönnek létre a lávadómok.

Ha pedig a magma a vulkán kürtőjében szilárdul meg, a friss anyag az egészet kinyomja a felszínre, így alakulnak ki a lávatűk.

A lávadómok és a lávatűk általában egy heves kitörés előjelei.

Lávadómok a világból:

A Kelud lávadómja.

A Chaitén lávadómja.

A Mt. St. Helens lávadómjai.

A Merapi lávadómja.

A lávatű:

Lávatű a Mt. St. Helens vulkánon 1983-ban.

A Mt. Pelée lávatűje az 1902-es kitörés előtt.

Szöveg forrása: Vulkántúrák Dél-Olaszország (Kornétás kiadó)

Képek forrása: Internet

Remélem ez a emutatás igen tanulságos és ad egy kis segítséget azoknak, akiket a vulkanológia érdekel.